Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Sarah Addison Allen

Megvan az új kedvenc írónőm! :D Persze nem vagyok hűtlen az előzőhöz (Joanne Harris), hisz sok kedvenc írónő kis polcon is elfér! :o) Sarah Addison Allen az új favorit, A csodálatos Waverley-kert c. könyvét olvasom éppen. Egy korábbi nagy kedvenc írónőhöz hasonlít a stílusa - mondhatni kísértetiesen (Alice Hoffman). Semmi extra, semmi világmegváltó szándék, egyszerűen egy szépséges történet, ami elvarázsol, magába szippant - letehetetlen... Ő lenne Sarah dióhéjban: Seven things about Sarah When I was a kid, I wanted to be a trash man. I would spend hours daydreaming about riding on the back of a garbage truck, jumping off at every house and dumping people’s trash into it. I was born and raised in Asheville, North Carolina, a place Rolling Stone magazine once called "America’s New Freak Capital." I have my B.A. in Literature, a major I chose because I thought it was amazing that I could get a diploma just for reading fiction. ...
Legutóbbi bejegyzések

A magyar nyelv szépségei

Itt is, ott is megtalálni a következő mókás kis bejegyzést: A magyar nyelv – Csupa H-val   Helgám! Hazám határait hátrahagyva, három hétig Hegel, Heyne honában, Hannoverben, Hamburgban helyettesítettem hivatalos honoráriumért Hans Herbertet. Hetedikén hétfőn hárman Hédivel Hugóval, (Holland házaspár) Hágából, Helsinkibe hajóztunk. Hédi horgolt hímzett. Hugó heverészett, hálóhelyére húzódott, hogy Horatiusnak hódoljon. Hajósaink hevenyészett hálóval horoggal hitvány heringet halásztak. Hajónkat hamarosan hömpölygő hullámok háborították, halászcsónakként himbálták, hányták Herkulesünket. Helsinki hídjai, hétemeletes házai, hatalmas hengerműve, hőerőművei hatásosak. Harisnyagyárai, húsüzemei hetedhét határban híresek. Huszonharmadikán hangversenyen Händel, Haydn, Hubai hegedűversenyét hallgattuk. Hébe-hóba hülyéskedtünk, hotelünk halljában huncutkodtunk, hatásos históriákkal hárijánoskodtunk. Havazik Helsinkiben. Hó hull háztetőkre, hidakra, halpiacokra. Hódprémet, hó...

A tizenharmadik történet

Melankolikus, elgondolkodtató, szép-szomorú történet.   Margaret Lea kisasszony egy angol kisvárosban éli nem túl izgalmas életét. Édesapjával egy antikváriumban dolgoznak. Egy nap furcsa levelet kap Miss Wintertől, aki felkéri, írja meg az ő életrajzát. Margaret kideríti, hogy bár sokan írtak már az életéről, karrierjéről, úgy tűnik mindannyiszor más változattal lepte meg a közönséget. A lány elindul a nő házába, ahol még több titok, meglepetés és szellemi kaland vár rá. Robert William Buss – Dickens’ Dream  „- Látta valaha az a Dickens-képet a dolgozószobájában? Azt hiszem, egy Buss nevű ember festette. (…) Dickens azon a képen az íróasztalától egy kicsit hátrébb tolt székén ül elszunnyadva, csukott szemmel, fejét előrehajtva. Házi papucs van rajta. A feje körül a könyveiből vett szereplők lebegnek a levegőben, mint a szivarfüst; néhányan ott tolonganak az íróasztalon heverő papírok felett, mások mögötte tömörüln...

A Talizmán

Véget értek kalandjaim Utazó Jackkel. Véghezvitte a feladatát, és hazatért. Hiányzik. Heteken keresztül olvastam, (mikor mennyi időm volt rá), napról napra egyre több tapasztalatot, élményt szerzett – szépeket és szörnyűeket egyaránt – magának és nekem is. Hogy „újszerű” szófordulattal éljek, teljesen elvarázsolt, magával ragadott a történet. Pontosítok: a hangulat. A hangulat volt, ami elragadott. Azt a hangulatot, amit a könyv adott nem lehet elég jól leírni. Muszáj kézbe venni ezt a papírköteghegyet, és csak olvasni, olvasni, és egyre jobban beleszédülni. Nem volt annyira mesésen fantasy-s, ahogyan azt képzeltem, de eleget adott ahhoz, hogy sokáig elfelejtse az ember, milyen világban is él, hol is van, mikor is van. Mikor végeztem, és először mentem ki az utcára, fura volt, hogy minden az, aminek látszik. A szemetes csak szemetes, a postaláda csak postaláda, a kulcs pedig csak egy apró eszköz, amivel ajtót zárunk és nyitunk, és nem fog átváltozni valami középkori tárggyá egy másik v...